A hétköznapok során gyakran előfordul, hogy gyengén teljesítünk egy olyan helyzetben, amelyben korábban már bizonyítottuk tudásunkat. A pszichológián belül elméleti és empirikus eredmények is alátámasztják ezt a hétköznapi jelenséget, mely szerint egy adott időpontban mérhető teljesítmény (performancia) nem feltétlenül tükrözi hűen a mögötte álló tudást (kompetencia). Jelen rövid, célzott összefoglaló tanulmánnyal az a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a performancia-kompetencia disszociációra a procedurális tanulás területét használva példaként. Fontos azonban kiemelni, hogy ez a jelenség más kognitív funkciók esetén is jelen lehet (pl. nyelvi teljesítmény, döntéshozatal, észlelés), ezért tanulmányunk új kutatásokat ösztönözhet számos kognitív funkció esetén. A korábbi empirikus eredmények áttekintésekor külön hangsúlyt fektetünk a tanulás idői faktoraira, amelyek meghatározhatják, hogy disszociáció lép-e fel adott esetben a performancia és kompetencia között vagy nem. Ezután kitérünk azokra az elméleti magyarázatokra is, amelyek az idői faktorok tanulásra, illetve performancia-kompetencia disszociációra kifejtett hatását próbálják magyarázni. A tanulmány végén kitekintést nyújtunk a disszociáció kutatásmódszertani vonatkozásaira és olyan alkalmazott helyzetekre is, ahol ez a disszociáció jelentősen befolyásolhatja a levont következtetéseket: ilyen például az oktatási-tanulási környezet (készségtanulás, nyelvtanulás), illetve a kognitív tesztek használata a klinikai diagnosztikában.  Kulcsszavak: performancia vs. kompetencia; implicit tanulás; probabilisztikus tanulás; válasz-inger intervallum (RSI)