A rövidborda-mellkasi dysplasia 15-ös típusa polydactyliával, amelyet összetett heterozigóta DYNC2LI1-variánsok okoznak / Bujtás Timea [et al.]
Bibliogr.: p. 1755. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33657
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 43. sz., p. 1749-1755. : ill.
A DYNC2LI1 gén patogén variánsai az autoszomális recesszív rövidborda-mellkasi dysplasia 15-ös típusával (SRTD15) társulnak, amely csontváz-rendellenességekkel jellemzett ciliopathia polydactyliával vagy a nélkül. A gén a dinein-2-komplex egy komponensét kódolja, amely elengedhetetlen a retrográd intraflagelláris transzporthoz és a megfelelő ciliaris funkcióhoz. A tanulmány célja egy dominálóan skeletalis fejlődési rendellenességet mutató újszülött esetének és a kóroki variánsoknak a bemutatása. A fejlődési rendellenességgel született proband DNS-én teljes exom szekvenálást végeztünk. Az azonosított variánsok jelenlétét a szülők DNS-ében Sanger-szekvenálással teszteltük. Az újszülött probandnál négy végtagot érintő polydactyliát, a lábujjak syndactyliáját, szűk mellkast rövid bordákkal, kisebb ajakhasadékot és a fogágy hiányos fejlődését észleltük. A teljes exom szekvenálás két patogén variánst azonosított a DYNC2LI1 génben: a c.659C>T (p.Thr220Ile) és a c.731+1G>T, amelyekről a szülői DNS Sangerszekvenálásával igazolódott, hogy transz-helyzetben vannak jelen a probandban. Mindkét variáns patogén besorolást kapott az Amerikai Orvosi Genetikai Kollégium / Klinikai Genomikai Tudományok Szövetségének kritériumai alapján. A missense variáns a nukleozid-trifoszfát-hidroláz doménen belüli konzervált aminosavat érinti, amelyet korábban funkcionálisan is validáltak, míg a splice-helyet érintő variánsról feltételezik, hogy funkcióvesztést idéz elő. Ez a genetikailag hazánkban elsőként jellemzett SRTD-eset kibővíti a DYNC2LI1-hez kapcsolódó ciliopathiák mutációs és fenotípusos spektrumát. Az azonosított összetett heterozigóta variánsok a leginkább az SRTD15 klinikai diagnózisával egyeztethetők össze. Az SRTD-betegségek elkülönítése klinikai alapon gyakran nem lehetséges. A patogén DYNC2L1-variánsok is allélikus rendellenességek klinikai spektrumával állhatnak összefüggésben. Eredményeink rávilágítanak a teljes exom szekvenálás fontosságára a genetikailag heterogén SRTD-betegségek diagnosztizálásában, és alátámasztják a DYNC2LI1-diszfunkció szerepét a ciliaris transzport és a csontváz fejlődésének károsodásában. Kulcsszavak: SRTD15, összetett heterozigótaság, DYNC2LI1 gén, teljes exom szekvenálás, ciliopathiák
