A Williams-szindróma egy ritka genetikai betegség, amely a 7. kromoszóma egy szakaszának sérülését követően jellegzetes fejlődési profillal jellemezhető. Hagyományosan a téri-vizuális és verbális képességek eltérő ütemű fejlődését tekintik a WSz kognitív profil meghatározó vonásának. Vizsgálatainkban WSz-gyerekek téri emlékezeti képességeit hasonlítjuk össze három, különböző képességek alapján illesztett egészséges kontrollcsoporttal. Ezek a vizsgálatok számos, a téri emlékezet működését érintő módszertani és elméleti kérdés elemzésére adnak lehetőséget. Vizsgálatsorozatunk fókuszában egy olyan új téri emlékezeti feladat állt, amelynek segítségével a téri emlékezeti funkciókat vizsgálati személyeink számára ismerős, valid módon igyekeztünk feltárni. Ez a vizsgálómódszer az úgynevezett Térkép-feladat, amely egy hosszú távú tanulási helyzetben igényeli a vizsgálati személytől útvonalak és támpontok megjegyzését. A Térkép-feladat segítségével sikerült kimutatnunk, hogy Williams-szindrómával élő gyerekek egy csoportja károsodott színvonalon teljesít mind a téri útvonalak, mind a téri támpontok hosszú távú tanulásában. A téri munkamemória kapacitása erősen meghatározza a hosszú távú téri tanulást, de a támpontok tartós emlékezeti rögzítése szorosabb kapcsolatban áll a munkamemória-teljesítménnyel, mint az útvonal-emlékezeti teljesítmény. Összességében úgy tűnik a Térkép-feladat hasznos eljárás lehet a téri emlékezeti képességek fejlődési vizsgálatai számára.