Bevezetés. A hasfal és mellkasfal rendellenességei a legjelentősebb malformatiók közé tartoznak; jelentőségüket gyakoriságukon túl a viszonylag gyakran társuló egyéb fejlődési rendellenességek jelenléte adja. Vizsgálataink célja a hasfali, mellkasfali rendellenességek kapcsán végzett ultrahang-vizsgálatok diagnosztikus hatékonyságának vizsgálata a foetopathológiai vizsgálatok eredményei alapján. Anyag és módszer. Vizsgálataink során 1995-2006 között a klinikánkon a hasfalat, illetve mellkasfalat érintő malformatio miatt megszakításra került 69 terhesség adatait dolgoztuk fel. Az adatfeldolgozás alapjául a klinika részletes számítógépes adatbázisa szolgált. Eredmények. Az anyai életkor mediánértéke gastroschisis esetén 25+-5,63 évnek, omphalocele esetén 28+-4,73 évnek bizonyult, míg hemia diaphragmatica esetén 27+-5,37 éves értéket mutatott. A gastroschisis kapcsán igazolható terhelő előzmény mind az omphaloceléhez, mind a rekeszsérvhez képest szignifikánsan alacsonyabb volt (p<0,05). Gastroschisis, illetve omphalocele kapcsán gyakorlatilag megegyező mértékű leánytöbblet, míg hernia diaphragmatica esetén fiútöbblet igazolódott. A vizsgált malformatiókhoz társuló, egyéb rendellenességek közül különösen gyakran fordultak elő a szív- és érrendszert, illetve (következményesen) a respiratoricus szervredszert érintő malformatiók. Az ultrahangvizsgálat diagnosztikus hatékonysága tekintetében, a foetopathológiai vizsgálatok alapján omphalocele, illetve hernia diaphragmatica esetén egyformán magas, 75% körüli találati pontosság volt megállapítható, ugyanakkor gastroschisis esetén a boncolás csak az esetek 55%-ában támasztotta alá teljes mértékben a sonographiai kórismét. Utóbbi malformatio kapcsán az esetek közel 38%-ában (11 eset) a postmortem vizsgálat az ultrahangvizsgálatétól teljesen eltérő kórismét állapított meg. Conclusio. A praenatalis ultrahang-diagnosztika rekeszsérv és omphalocele esetén lényegesen hatékonyabb, mint a gastroschisis kórismézésében. Mivel az omphalocelét viszonylag gyakran kórismézik gastroschisisnek, és ismert az omphalocele és a chromosoma-aberratiók társulási hajlama, megfontolandó a gastroschisisnek kórismézett, jobb prognosisúnak ígérkező esetekben intrauterin karyotipizálás végzése. Mivel a gastroschisis eseteihez viszonylag gyakran társul valamilyen cardiovascularis fejlődési rendellenesség, ellenesség, felmerül echocardiographia végzésének szükségessége is.