A dolgozat célja, hogy az azonnali funkcionális terhelésre beültetett DenTi implantátumokkal szerzett hosszú távú tapasztalataik retrospektív elemzése alapján a szerzők rámutassanak azokra a ma még csak többé-kevésbé ismert tényezőkre, amelyek a megjósolható, biztonságos sikeresség elérésében jelentős szerepet játszanak. Azonnali megterhelése céljából 1993. márc. 1. és 2005. dec. 31. között 83 betegnek 256 db DenTi implantátumot ültettek be. Ezen implantátumok közül 76 betegnek 232 implantátumot az alsó állcsontba, 7 betegnek 24 implantátumot a felső állcsontba implantáltak. Az implantátumokat a beültetés után 2 héten belül rögzített vagy kivehető fogpótlással funkcionálisan megterheltek. A kontroll betegek csoportját 62 beteg, illetve a számukra a hagyományos protokoll szerint beültetett 263 db, de csak az osszeointegráció után megterhelt implantátum képezte. Kontroll-vizsgálatokkal igazolták, hogy a beültetés után azonnal megterhelt DenTi implantátumok hosszú távú sikerességének relatív gyakorisága (95,71%) eléri vagy megközelíti a hagyományos protokoll szerint beültetett, de csak a csontos gyógyulás létrejötte után megterhelt DenTi implantátumok sikerességét (97,34 %).