Bevezetés. Az evészavarok etiopatogenezisének multidimenzionális megközelítése magában foglalja a genetikai, biológiai, pszichoszociális tényezők, valamint a premorbid személyiségjegyek komplex szemléletét. Célkitűzés/Módszer. A genetikai és személyiségfaktorok, valamint a klinikai tünetek és a diagnosztikus alcsoportok összefüggéseinek vizsgálata evészavarban szenvedő páciensek körében. Aszerotonin transzporter gén VNTR poliformizmusának előfordulását polymerase chain reaction (PCR) módszerrel, a páciensek személyiségfaktorait Temperament and Character Inventory (TCI) teszttel vizsgáltuk. Eredmények. Bulimiás páciensek között magasabb volt a rövid allélt hordozók (10/10, 12/10) aránya, mint az anorexiásoknál (78 vs. 67%); és ez a polimorfizmus mindkét csoport esetében gyakoribb volt, mint a normál populációban (43%). Anorexiás páciensek magasabb értékeket értek el az ártalomkerülés alskálán (61,2 vs. 51,4), míg a bulimiás betegeknél az újdonságkeresés (54,5 vs. 44,2) és a jutalomfüggőség (53,2 vs. 46,5) volt kifejezett. Az önirányítottság (BN: 42,7; AN: 44,3) és az együttműködés (BN: 51,2; AN: 44,6) tekintetében mindkét csoport alacsony értékeket mutatott, ami a háttérben álló személyiségzavarra utalhat. A 10-es allélt hordozó anorexiások a temperamentumfaktorok tekintetében a bulimiás csoport értékeihez közelítettek, a 12-es allél vonatkozásában homozigóta anorexiások temperamentum értékei jobban eltértek az átlagtól, és az anorexiásokra jellemző klasszikus mintát mutatták. Következtetések. Adataink megerősítették az evészavarok hátterében feltételezett specifikus személyiségfaktorok szerepét. Bulimiás páciensek körében nagyobb arányban volt jelen a 10-es allél, ez megerősíti a szerotonerg rendszer érintettségére vonatkozó eredményeket. Úgy tűnik az anorexiás csoporton belül két eltérő temperamentummal bíró alcsoport különül el; a 12-es allél vonatkozásában homozigóta páciensek inkább az anorexiában leírt "klasszikus" temperamentum- mintázatot mutatják ("típusos" anorexia), míg a 10-es allélt hordozók átmenetet képeznek a bulimiások felé. Eredményeink a spektrumszemléletet sugallva, olyan új szempontokkal bővíthetik az evészavarok komplex etiológiai hátterével kapcsolatos ismereteinket, melyek hosszabb távon a prevenciós és terápiás lehetőségek bővülését is előrevetíthetik.