A vese és a vizeletelvezető rendszer jelentősebb klinikai jellemzőinek, illetve a fetopathológiai vizsgálatok alapján az ultrahang-diagnosztika hatékonyságának áttekintése segít a rendellenesség-csoport még alaposabb megismerésében. Vizsgálataink során az 1995-2006 között a húgyúti rendszer valamilyen feltételezett vagy igazolt fejlődési rendellenessége miatt megszakításra került 120 terhesség adatait dolgoztuk fel. Az esetek 3/4-edében (90 eset) a vetélés inductio javallatát a magzatvíz-jelentős vagy teljes hiánya képezte, míg 30 esetben (25%) olyan konkrét húgyúti malformatio került leírásra, mely a terhesség megszakítását indokolta. A 90 oligo-/anhydramnionnal járó terhességből 38-ban (42,2%) valóban húgyúti fejlődési rendellenesség állt a magzatvíz részleges vagy teljes hiányának hátterében, így a húgyúti rendszer tényleges fejlődési rendellenességeinek száma 68 volt (3,95%). Az anyai életkor medián értéke 27+-5,37 évnek bizonyult. A 68 húgyúti fejlődési-rendellenességgel járó eset 17,6%-ában (12 eset) valamilyen terhelő előzményi adat volt fellelhető, ebből 11 esetben (16,2%) terhelő szülészeti előzményről volt szó, míg 1 esetben a konkrét rendellenesség (veseagenesia) ismételt kialakulása történt. A fiú/leány arány l,83-as értéke a fiúmagzatok túlsúlyát bizonyítja. Az esetek 76,5%-ában (52 eset) a praenatalis ultrahang-vizsgálat és a fetopathológiai vizsgálat teljesen megegyező eredményre jutott. Öt esetben (7,4%) a két lelet részleges egyezést mutatott; a post mortem vizsgálat alapján a sonographiai körismék bizonyos kiegészítésére került sor. 11 esetben (16,1 %) az autopsia révén új diagnosis került felállításra. Mivel a húgyúti fejlődési rendellenességek egyik gyakori következménye a magzatvíz részleges vagy teljes hiánya, az ebből fakadó diagnosztikus nehézségek okán e terhességek ultrahangvizsgálata, illetve esetenként továbbkövetése nagy felkészültségű genetikai centrumban indokolt.