Elmondható, hogy az AML-ben szenvedő betegek individuális genetikai hátterének felderítése nemcsak tudományos jelentőségű, és a betegség elméleti hátterét segít feltárni, hanem a genetikai információnak 1. differenciáldiagnosztikai és, 2. prognosztikai szerepe lehet, 3. célzott, egyénre szabott terápiás lehetőségeket biztosíthat, valamint 4. a betegség követése során a diagnóziskor vagy a relapszuskor azonosított genetikai eltérés érzékeny minimális reziduális betegség követési markerként szolgálhat. A klinikai, illetve a morfológiai kép mellett a citogenetikai eltérések további fontos prognosztikai faktoroknak bizonyultak (Mrozek, 2004; Frohling, 2005). A citogenetikai eltérések alapján az AML kórkép három prognosztikai csoportba sorolható: jó, közepes és rossz prognózisú csoport. A normál kariotípusú betegek genetikai háttere is heterogén. A szubmikroszkopikus genetikai eltérések, valamint a különböző genetikai eltérések kombinációi prognosztikai szerepének vizsgálata jelenleg is intenzív klinikai kutatások tárgya.