A COVID-19-járvány kényszerű tartós szociális távolságtartást idézett elő az emberek között, ami az egyéb mentális rendellenességek és mentálhigiénés következmények mellett egy sajátos pszichiátriai jelenségre, a hikikomori állapotra hívja fel a figyelmet. A hikikomori tartós és szélsőséges szociális visszahúzódással járó jelenség, melynek kidolgozott kritériumrendszere egyelőre még nem található meg a mentális rendellenességeket osztályozó diagnosztikus kézikönyvekben. Kialakulásának pontos mechanizmusáról még keveset tudunk, de az állapot megjelenése és az internet térnyerése között egyes szerzők szoros kapcsolatot látnak. Klasszikusan az egyén egy társadalmi szempontból megalázó vagy előnytelenül alakuló helyzet következtében vonul vissza fokozatosan egy önként vállalt izolációba. Bár a külvilág nem teljesen érdektelen számukra, azonban a retraumatizáció elkerülése érdekében leginkább online követik a világ történéseit és tartanak kapcsolatot másokkal. A COVID-19-pandémia - különösen a lezárások következményeként előtérbe kerülő online életvitelhez kötődően - jelentős mértékben hozzájárult az internet térnyeréséhez, miközben a valós társas kapcsolatok kényszerűen beszűkültek. Ez a konstelláció jelentős kockázati tényezőnek tekinthető a hikikomori szempontjából, amely hosszú távon a világjárvány egyik nem várt szövődménye lehet, különösen az adolescens és a fiatal felnőtt korosztályban.  Kulcsszavak: hikikomori, COVID-19, pandémia, mentálhigiéné, pszichopatológia, internetfüggőség