A demencia szindrómákhoz társuló viselkedési és pszichés zavarok (BPSD) különböző tünetcsoportjai húsz-kilencven százalékos gyakorisággal fordulnak elő a demencia súlyosságától és a betegek elhelyezésétől függően. A BPSD tünetek képezik az osztályos beutalások leggyakoribb okát, és tovább emelik a demenciához társuló morbiditási és mortalitási rizikókat. Legtöbbször ez a nehezen meghatározható tünetcsoport vezet az ápolók pszichés és szomatikus dekompenzációjához. A szindróma gazdasági és társadalmi vonzatai messze meghaladják a demencia kognitív tüneteinek jelentőségét. Jelen összefoglaló célja a BPSD tünetek felismerésével, differenciál-diagnosztikájával és etiopatomechanizmusával kapcsolatos ismeretek áttekintése különös tekintettel az atípusos antipszichotikummal megvalósítható hazai terápiás lehetőségekre. A kezelési stratégiák meghatározásával párhuzamosan alapvető fontosságú a BPSD tünetek gyakran komplex (bio-pszicho-szociális) kiváltó okainak felderítése. Csak az etiológiai faktorok felismerése után kerülhet sor a nemfarmakoterápiás megközelítésekre az enyhe, középsúlyos szindrómák esetében első választásként. Középsúlyos és súlyos esetekben a farmakoterápiás intervenciók javasolhatóak. A neuropatológiai, neurokémiai és radiológiai vizsgálatok adatai egyértelműen igazolták, hogy a BPSD tünetek nem egyetlen neurotranszmitter rendszer kóros működésére vezethetők vissza, hanem arányeltolódások mutathatók ki a biogén amin, valamint az excitátoros és inhibitoros transzmitter rendszerek központi idegrendszeri aktivitásában. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló farmakoterápia is irányulhat például a dopaminerg, szerotoninerg, noradrenerg, excitátoros és GABA-erg transzmisszió újrahangolására antipszichotikumok, antidepresszívumok, fázis profilaktikumok és benzodiazepinek alkalmazása révén.