A Kritika Utáni Vallásosság Skála (HORVÁTH-SZABÓ, 2003; HUTSEBAUT, 1996) a vallásosság mérőeszköze, mely a valláshoz való viszonyt két dimenzióban, a Transzcendens Bevonása vs. Kizárása és a Szimbolikus vs. Konkrét értelmezésmód szerint helyezi el. A skálát egyre gyakrabban alkalmazzák olyan módon, hogy főkomponens-elemzéssel kinyerik a két alapvető és független dimenziót, majd ezt a két dimenziót hozzák összefüggésbe további változókkal. A tanulmányban bemutatjuk az ezzel kapcsolatos újabb külföldi eredményeket, valamint az eljárás elméletét és gyakorlatát, melynek hazai alkalmazhatóságát 1820 fős magyar minta adatain ellenőriztük. Eredményeink szerint a flamand és a magyar változat tételeinek struktúrája jelentős mértékben megegyezik. A két alapdimenzió megléte nemtől, vallási hovatartozástól függetlenül a magyar mintán is kimutatható volt, és az egyes mintákban magas volt a kérdőív belső struktúrájának stabilitása. A tanulmányban javaslatot teszünk egy 18 tételes rövidített változatra is, mely jól helyettesítheti a 33 tételes eredeti változatot. Összességében azt találtuk, hogy Kritika Utáni Vallásosság Skála kétdimenziós kiértékelése megbízható eljárás, mely új szempontokkal gazdagíthatja a vallásossággal kapcsolatos pszichológiai kutatásokat.