Kétrészes narratív összefoglalónk első részében áttekintjük a placebo-reaktor ("reszponder") személyiség kutatásának korai és modern mozgatórugóit, visszásságait és problémáit. Összefoglaljuk a legfontosabb és legismertebb kutatási eredményeket, és részletesen foglalkozunk néhány különösen ígéretes és sokat vizsgált személyiségvonással (szuggesztibilitás, szociabilitás, konformitás-tradicionalizmus és optimizmus). A szuggesztibilitás kapcsán javasoljuk a fogalom eredeti jelentésének és a placebo-irodalomban használt értelmezésének szétválasztását, mivel érzésünk szerint az utóbbi esetben sokkal inkább informálásról, mint hagyományos értelemben vett szuggesztiókról van szó. A Bass-féle társas konformitás (social acquiescence) és az ebből levezetett tradicionalizmus kapcsán áttekintünk minden korábbi vizsgálatot és a konstruktum fejlődését, a nyárspolgártól a társas megküzdést preferáló személyiségig. Az optimizmus és a placebo-reakció kapcsolatának vizsgálati eredményeit áttekintve eljutunk a diszpozicionális és a szituációs megközelítések integrációjáig. A placebo-reakciót felerősítő személyiségvonások korai kutatása nagyon sok módszertani hibával terhelt és korántsem teljes, így a korábban levont következtetések nem tekinthetők sem érvényesnek, sem véglegesnek. Elsősorban a friss eredmények tükrében egyértelműen kijelenthető az, hogy e területen a közeli jövőben még számos meglepetés várható.