A szkizofrénia koncepció fejlődése egyben a pszichiátriai betegségtan fejlődése. A 19.században a pszichiátria fejlődésének két útja volt: az "egységpszichózis" és a "nozológia". A szkizofrénia koncepció nevezetes megalkotói a betegség egyes jellegzetességeit tartották szem előtt a betegségtani kategorizálás során. A nozológia képviselői - Wernicke, Kleist és Leonhard - az endogén pszichózisok rendszerét a virchowi "betegség-egység" koncepciója alapján alkották meg. Leonhard nozológiája az agypatológiai irányzat alapján a szkizofréniákat két csoportra, valamint további alcsoportokra osztja. Ez a kidolgozott pszichopatológiai leírás tünetgazdag és figyelembe veszi a klinikai kép egészlegességét. Vajon merre tartunk? Az újabb kutatási eredmények alátámasztják-e a pszichopatológia, a nozológia és a fenomenológia fontosságát? Vagy a tüneti megjelenés veszít jelentőségéből?