Towards a clinical methodology for neuropsychopharmacological research = A neuropszichofarmakológiai kutatás klinikai módszereiről / Thomas A. Ban
Bibliogr.: p. 88-90. - Abstr. hun., eng.
In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. - ISSN 1419-8711. - 2007. 9. évf. 2. sz., p. 81-90.
A neuropszichofarmakológia az elmebetegségek patofiziológiáját és kezelését tanulmányozza a központi idegrendszerre ható gyógyszerek alkalmazásával. A neuropszichofarmakológiai kutatásban a pszichotrop szerek klinikai hatásai kapcsolatban vannak a gyógyszerek agyi hatásmechanizmusával. A kutatás arra a feltételezésre épül, hogy egy klinikailag szelektíven ható gyógyszer hatásmechanizmusának tanulmányozása információt nyújt annak az elmebetegségnek vagy klinikai szindrómának a patofiziologiájáról, amelyben a gyógyszer szelektíven hatásos. Egy elmezavar patofiziologiájának ismerete viszont hasznos információt ad a farmakológusok számára újabb és hatásosabb gyógyszerek kidolgozásához. Tekintve, hogy a jelenleg forgalomban levő gyógyszerek hatásmechanizmusa farmakológiailag heterogen diagnosztikus csoportokhoz köthető, a mai kutatás nem ad sok használható információt ehhez. A jelenlegi diagnosztikai csoportok farmakológiai heterogenitásának kiküszöbölésére megpróbálták a tradicionális pszichiátriai diagnózisokat lebontani, jól körülírt neurobiológiai deficit szindrómákra, vagy a hagyományos nozológiát behelyettesíteni egy genetikus pszichiátriai nozológiával. De a pszichiátriai betegségeknek máig sincs semmilyen megfelelőbb klasszifikációja, mint a pszichopatológiai szindrómákra alapuló klinikai osztályozás. Ahogyan a neuropszichofarmakológia a neurotransmitter éra felől a genetikus korszak felé tart, úgy nő egyre az igény a farmakológiai szempontból homogén betegcsoportok felismerésére. A pszichotrop szerek elsődleges célpontja genetikusan pontosan meghatározott, és minden, farmakológiailag homogén pszichiátriai zavar vagy szindróma alkalmas egy genetikai hipotézis kialakítására.