Titán-alapú dentális implantátum-rendszer alkalmazásakor gyakorlatilag elkerülhetetlen különböző fémek közvetlen érintkezése a szájüregben. Tekintettel a nyál elektrolit oldat jellegére, nyilvánvalóan felvetődik az ilyen körülmények között kialakuló elektrokémiai folyamatok lehetősége. A vizsgálatuk célja az volt, hogy a szerzők a széles körben használatos implantátum és fogmű alapanyagokon ellenőrizzék a szájüreg körülményeit utánzó modellkísérletben a korróziós folyamatok esetleges fellépését. Vizsgálataikat implantátumok előállítására szolgáló CP grade I tisztasági fokú ötvözetlen titánból, valamint a fogművek készítéséhez szolgáló nikkel-króm, kobalt-króm, palládium és fémkerámiai aranyötvözetből készített próbatestekkel végezték. Vizsgálati közegként sósavval savanyított (pH=4) szintetikus nyálat és fiziológiás sóoldatot (0,9% NaCl) használtak. A korrózió jellegét és sebességét laboratóriumi kitéti vizsgálattal és elektrokémiai polarizációs módszerrel határozták meg. A kvázi-stacionárius áramfeszültség-görbéket potenciodinamikus módszerrel, 3 elektródás cellában vették fel. Valamennyi vizsgálat 38°C-on, levegővel érintkező oldatban történt. A kitéti vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy a titán jól ellenállt a korróziónak, semmilyen oldódási folyamat nem ment rajta végbe. Hasonlóan viselkedett a palládium és a fémkerámiai aranyötvözet is. A nikkel-króm és a kobalt-króm ötvözetek azonban lokális korrózióra hajlamosak voltak. A polarizációs vizsgálatok eredményei korrelálnak az immerziós vizsgálatok eredményeivel, amelyeket grafikusan ábrázoltak.