A kiterjedt nemzetközi vizsgálatok, amelyek a társadalmi közérzetet igyekeznek feltárni, kizárólag az egyének szubjektív jólétét tanulmányozzák és mérik. Az előadás azonban abból indul ki, hogy az egyén nemcsak önmagára koncentrálva él meg különböző helyzeteket, hanem mint a társadalom aktív alkotóeleme direkt módon is megtapasztalja és megítéli annak viszonyait, érzelmileg reagál rájuk, és ebben is ki van téve társai meggyőző vagy taszító hatásának. A társadalmi közérzet célzott kutatásának utolsó fázisára 2007-2008 fordulóján került sor, 600 fős rétegzett mintán. A strukturált interjúk 6 témakört érintettek: A) a vizsgálati személyek szubjektív jóllétét, hangulatát, elégedettségét, B) hogyan látják mások érzelmi állapotát, hogyan észlelik a társadalom más tagjainak viszonyulásait, C) a társadalom viszonyaival, intézményeivel szemben magának a kérdezettnek a kinyilvánított személyes attitűdjét, D) a tárgyi jellemzést, amelyet a vizsgálati személyek a társadalmi közállapotokról és intézményekről adtak, E) az emberi értékek és a társadalmi pozíciók látni vélt (disz)harmóniáját, F) összehasonlítást a múlt és jelen, a norma és a valóság között. A kérdezett válaszai és azok összefüggései nemcsak korrelációs és faktoranalízis útján képezték elemzés tárgyát, hanem a vizsgálati személyek csoportosítására is sor került, a nézetek kapcsolódási mintáit kifejező jellegzetes válasznyalábjaik alapján. A klaszteranalízis három népes csoportot különített el, amelyeket toleránsnak, ambivalensnek, illetőleg hiperkritikus nak lehet címkézni, és meg lehet határozni helyüket a közállapotok (alapvetően kedvezőtlen) megítélésének kontinuumában. Az empirikus adatok arról tanúskodnak, hogy a társadalom érzésvilágát a történeti léptékű társadalmi átalakulás, a társadalmi mobilitás és különbségek növekedése, valamint a társadalmi egyenlőség és gondoskodás normáinak halványulása és keresése zaklatja fel.