A növényi szterinek csaknem valamennyi növényfélében fellelhető, izoprén vegyületcsoportba tartozó bioaktív hatóanyagok. A leggyakrabban előforduló vegyületek a ß-szitoszterin, a kampeszterin és a sztigmaszterin. A legfőbb fitoszterinforrások a növényi magvak, növényi olajok, dió- és gabonafélék, hüvelyesek. Kontrollált klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy napi rendszeres 2-3 g fitoszterin/fitosztanol fogyasztás 7-11%-kal csökkenti az LDL-koleszterin-szintet, miközben a HDL- és a TG-szint nem változik normo- és hypercholesterinaemiában. A napi 3 g-nál nagyobb mennyiség nem eredményez fokozottabb hatást. Ugyancsak klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy még napi 8,6 g rendszeres fogyasztása is biztonságos a fogyasztók számára. Az irodalomban leírt kedvezőtlen hatás a szokásosnál nagyobb fitoszterinbevitel esetén a szérum csökkent karotinoidszintje, amely rendszeres, napi ötszöri zöldség- és gyümölcsfogyasztással megelőzhető. Az igen ritka, öröklődő, genetikai rendellenességben, úgynevezett sitosterinaemiában szenvedő egyének számára pedig nem ajánlott fitoszterinekkel dúsított élelmiszerek fogyasztása. Tekintve, hogy a hagyományos étrenddel nem vehető fel a szignifikáns hatás eléréséhez szükséges mennyiségű fitoszterin, az Európai Unió az új élelmiszerekre vonatkozó 258/97/EK rendeletben leírt engedélyezési eljárást követően számos élelmiszertípusban jóváhagyta a napi 3 g-nál nem több fitoszterinbevitelt eredményező dúsítást. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a saját felmérése, valamint az egyes tagállamokban elvégzett elemzések alapján megállapította, hogy az Európai Közösség lakosságának 10-15%-a tekinthető a fitoszterinekkel dúsított élelmiszerek rendszeres fogyasztójának. Ennek alapján kicsi a kockázata a fitoszterinek túlzott bevitelének, inkább az jellemző, hogy a fogyasztók kevesebbet fogyasztanak, mint a hatásos dózis.