Ismert, hogy az implantátum csontintegrációját nagymértékben befolyásolja a felületi morfológia. A vizsgálataink célja a különböző felületkezelések csont- és kötőszöveti sejtek szaporodására, morfológiai és élettani változásaira kifejtett hatásának in vitro tanulmányozása volt. Kísérleteinkben huszonnégy lyukú tenyésztő edénybe helyezett, tíz különböző felületi morfológiájú, titánkorong felszínére NIH3T3 fibroblaszt és MCH3T3 oszteoblaszt sejteket vittünk fel. A korongok felszínén a sejteket két napig növesztettük sejttenyésztő médiumban. A korongok egyik csoportját pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat alá vetettük, és különböző nagyításokban figyeltük a felszíneken lévő sejtek számbeli és alakbeli változásait. A másik csoport felszínéről az összes sejtet leoldottuk, és Bürker kamrában megszámláltuk azokat. A sejtszámlálást követően a sejteket lízis pufferben oldottuk, majd spektrofotométer segítségével mértük fehérje-koncentrációját. Eredményeink: a pásztázó EM segítségével csak az egyes sejtek morfológiai jellemzése lehetséges, kvantitatív különbséget a sejtek számában, morfológiai megjelenésükben kimutatni nem tudtunk. Sejtszámlálás és a fehérje koncentráció mérése során a legnagyobb szaporodási aktivitást és enzimműködést az alumínium-oxiddal érdesített felszín estében mértünk. Fibroblasztok tenyésztésénél jó eredményeket mutattak még a titán-oxiddal felületkezelt korongok, míg az oszteoblasztok esetében a nagy teljesítményű lézerrel kezelt korongok mutattak kiemelkedő értékeket. Vizsgálataink újszerűségét az adja, hogy indirekt módszerrel következtetünk a csontintegráció mértékére, olyan vizsgálati metodikával, amelyet eddig nem, vagy csak más formában alkalmaztak a kutatások során.