A colorectalis carcinoma (CRC) a hazai összesített daganatos halálozásban a második helyet foglalja el. Kezelése több orvosi szakma (sebészet, sugárterápia, belgyógyászati onkológia, diagnosztikai szakmák) szoros együttműködését igényli, azaz multidiszciplináris. Az 1990-es években bevezetett kemoterápiás szerek (irinotecan és oxaliplatin) és a 2000-es években először alkalmazott célzott biológiai terápiás szerek (bevacizumab és cetuximab) alkalmazása szignifikánsan javította az előrehaladott CRC-s betegek életkilátásait. A FU kezelés előtt a távoli áttétes vastagbél- és végbélrákkal átlagosan mindössze fél évet lehetett élni, a túlélés a FU alapú kemoterápiával kb. egy évre hosszabbodott. A medián túlélés az irinotecan- vagy oxaliplatin-alapú kombinációkkal 14-16 hónapra, mindhárom kemoterápiás alapszer egyidejű vagy egymást követő alkalmazásával illetve biológiai-kemoterápiás kombinációval 20 hónap fölé emelkedett. Elmondható tehát, hogy a korszerű kemoterápiás és célzott biológiai terápiás szerek alkalmazásával a távoli áttétes CRC-s betegek ma átlagosan kétszer annyi ideig élnek, mint egy évtizeddel ezelőtt. A modern adjuváns (poli)kemoterápia 30%-kal megnöveli a gyógyulás esélyét a III. stádiumú (és a nagy kiújulási kockázatú II. stádiumú) betegségben. Mindazonáltal az irreszekábilis, előrehaladott CRC még ma is gyógyíthatatlan, végzetes kimenetelű betegség. A további haladás a molekuláris célpontokat tanulmányozó alapkutatások eredményeinek a klinikai gyakorlatba való gyors átültetésétől, illetve a jól tervezett, randomizált klinikai vizsgálatok újabb eredményeitől várható.