Szerzők jelen munkájukban cytogenetikai vizsgálattal diagnosztizált 21-es triszómiás magzatok esetén hasonlították össze a terhesség második trimeszterében végzett ultrahangvizsgálat és a vetélésindukciót követő fetopathologiai feldolgozás adatait. Az 1990 és 2004 között diagnosztizált 184 Down-kóros magzat esetén az egyes szervrendszerek szerinti csoportosításban kerültek összehasonlításra a két vizsgálómódszer leletei. A fetopathologiai vizsgálat az abortumok 83,1%-ában írt le valamilyen anomáliát, míg az esetek 16,9%-ában nem talált eltérést. A nagyobb strukturális rendellenességek közüI a következő szervrendszerek anomáliái esetén találtak 60%-nál nagyobb arányú azonosságot: központi idegrendszer (65,4%), szív és nagyerek (67,4%), magzati hydrops (100%), cystikus hygroma (93,3%). Alacsonyabb volt az egyezés mértéke az abdominális rendellenességek (46,2%), a vesefejlődési rendellenességek (50%), a végtagdeformitások (4,4%) és az arc anomáliái (1,2%) esetén. A fetopathologiai vizsgálat során leírt, de ultrahangvizsgálattal nem észlelt magzati eltérések aránya az összes anomália 34,2%-a volt. Ezeknek a többsége három magzati szervre, a szívre, a fejre és az abdominális régióra lokalizálódtak. Néhány ultrahangos eltérést (n=16) nem sikerült igazolni a patológiai vizsgálat során. A kisebb strukturális anomáliák közül a következőkben találtak jelentős mértékű azonosságot: megvastagodott tarkóredő (72%), rövid femur/humerus (75%) és pyelectasia (51,9%). Eredményeik azt sugallják, hogy az ultrahangvizsgálat és a fetopathológia eredményeinek összehasonlítása segíthet a 21-es triszómia ultrahangos szűrésének célzottabbá s egyúttal érzékenyebbé tételében. Megállapítható továbbá az is, hogy a perinatális patológiában jártas szakember fontos szereplője - a szülész, a genetikus és a gyermekgyógyász mellett - a praenatálisan diagnosztizált magzati fejlődési rendellenességek multidiszciplináris menedzselésének.