A nők kitüntetett helyet foglalnak el a betegségek kialakulásának megelőzésében, az egészséges állapot minél hosszabb idejű fenntartásában. Megkettőződik a felelősség, ha a nő nem kizárólag anyaként, társként, hanem egészségügyi dolgozóként, élethivatásszerűen dolgozik a gyógyítás, az ápolás és az egészségmegőrzés területén. Longitudinális kutatásunk első vizsgálatának (2003. november-december) célkitűzése az volt, hogy megismerjük a III. és IV. éves, nappali tagozatos, diplomásápoló-hallgatónők egészségi önértékelését, egészség- és rizikó-magatartását, valamint jövőképét. A kvantitatív felmérés anonim önkitöltős kérdőív segítségével történt, országos lekérdezéssel. Értékelhető választ a hallgatók 83%-ától (226 fő) kaptunk. A válaszadók közel egyharmada közepesnek vagy annál rosszabbnak értékelte egészségi állapotát. Heti vagy annál gyakrabban előforduló idegességről a hallgatók 41,3%-a, kimerültségről 25,5%-a, szorongásról közel 14,6%-a számolt be. Megközelítőleg 32% a dohányzók aránya, és minden ötödik hallgató heti vagy annál gyakoribb rendszerességgel szed fájdalomcsillapítót. Mindössze 40% volt a szabadidős és versenyszerű sportolás aránya. Csak a hallgatók 27%-a volt optimista a saját jövőjét illetően. A jövővel kapcsolatos félelmek közül legtöbben a szabadidőhiányt, az anyagi gondot, a középfokú végzettségű ápolók negatív magatartását, a végzettséghez képest alacsonyabb szintű munkát, a család és a munkavégzés konfliktusát jelölték meg. Eredményeink szerint a hallgatók egy része fizikai és mentális egészségét tekintve, már a munkaerőpiacon megjelenve jelentős hátránnyal indul, ami csak fokozódik az elhelyezkedést követően.