Bevezetés: Az igazságügyi pszichiátriában kiemelten fontos a kockázatelemzés, ezen belül is a bűnismétlés kockázatának vizsgálata. Célkitűzés: A jelen kutatás célkitűzése egyrészt annak vizsgálata, hogy milyen mintázatok jelezhetnek fokozott bűnismétlési kockázatot mentális betegségben szenvedő egyének esetében, másrészt pedig azoknak a tényezőknek az azonosítása, amelyek a bírósági kényszergyógykezelés ismételt elrendeléséhez hozzájárulhattak. Módszer: Retrospektív kutatásunkban 301 olyan kényszergyógykezelt beteg dokumentációját elemeztük, akiket 2000 és 2015 között bocsátottak el az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből. A kutatásban rögzítettünk szociodemográfiai, klinikai és a bűncselekményekkel kapcsolatos információkat. Eredmények: A betegek 5,3%-a állt már korábban kényszergyógykezelés alatt. A visszaesés rizikótényezőjeként azonosítottuk a korábbi, kényszergyógykezelést nem okozó bűnelkövetést, a hivatalos személy elleni erőszakot, az alkoholos befolyásoltságot a bűncselekmény elkövetésekor, a magasabb életkort, a paranoid szkizofrénia diagnózisát, illetve a szociális intézményi lakhatást. A teljes mintán 5 olyan, személyorientált mintázatot találtunk, amely kockázati tényező a mentális betegségben szenvedő bűnelkövetők esetében. Az 5 mintázatból 2 a visszaesők körében is megjelent. Megbeszélés: Reprezentatív vizsgálatunkban, a nemzetközi szakirodalommal összhangban, több olyan szociodemográfiai, forenzikus és klinikai változót azonosítottunk, amelyhez a visszaesés nagyobb kockázata társul kényszergyógykezelt betegeknél. Következtetés: Az azonosított rizikótényezőket az egyénre szabott terápiás programok és a prevenciós tervek kidolgozásakor lehet hasznosítani. Kulcsszavak: igazságügyi pszichiátria, kényszergyógykezelés, bűnelkövető magatartás, visszaesés