Bevezetés: Az orvostanhallgatók mentális egészségének megőrzése világszerte komoly kihívást jelent, hiszen stresszterheltségük igen nagy, aminek következtében gyakori körükben a szorongás, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és a kiégés. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy megvizsgáljuk az orvostanhallgatókból álló minta stresszterheltségét, megküzdési módjait, étkezés magatartását és mentális egészségük néhány jellemzőit, és hogy a leíró statisztikák mellett klaszterelemzéssel azonosítsuk a hallgatók csoportjait veszélyeztetettségük szempontjából. Módszer: A kutatásban szegedi orvostanhallgatók vettek részt online felmérés formájában (n = 153; 18-30 évesek, 77,1% nő). Az Észlelt Stressz Skála és a Megküzdési Módok Kérdőív mellett a következő skálákat alkalmaztuk a mérésekhez: Háromfaktoros Evési Kérdőív, Rosenberg Önértékelés Skála, Általános Énhatékonyság Skála, Testbecsülés Skála, Étkezési Magatartás Önszabályozása Skála. Eredmények: Kétmintás t-próbával nem volt számottevő különbség a normál súlyú/sovány és a túlsúlyos/obes csoport között az észlelt stressz szintjében. Az utóbbiak körében azonban az érzelmi és a kontrollálatlan evést mérő alskálák magasabb szintje felveti az evészavarok kockázatát. A három klaszter eltérő veszélyeztetettséget jelent: a "nagy stressz, nagy BMI, kis pszichológiai immunkompetencia" elnevezésű csoportra jellemző a kockázatos megküzdés és az evészavarok nagyobb rizikója, míg jóval kisebb a kockázat akkor, ha a magas stressz-szint normális BMIvel és egészséges testbecsüléssel jár együtt. A legkedvezőbb helyzetben a "kis stressz, normális BMI, nagy pszichológiai immunkompetencia" nevű klaszterbe tartozók vannak. Következtetés: A kutatás eredményei felhasználhatók prevenciós és egészségnevelési programok fejlesztéséhez, hogy javítani tudjuk az orvostanhallgatói populáció életminőségét, és megelőzhessük mentális egészségük romlását.  Kulcsszavak: stressz, megküzdés, önértékelés, étkezési magatartás, testtömegindex, orvostanhallgatók