A tanulmány célkitűzése az orvosi műhiba büntetőjogi szempontú elemzése, ezen belül a diagnosztikai tévedés és a foglalkozási szabásszegés elhatárolása a magyar szakirodalom és a büntető bíróságok joggyakorlata, valamint a szerző saját védőügyvédi gyakorlati tapasztalatai alapján. A tanulmány anyaga és módszere a bírói gyakorlat elemzése, ide értve a Kúria és az alsóbb bíróságok releváns döntéseit, valamint a hazai szakirodalom alapján a diagnosztikai tévedés fogalmának a meghatározása. A tanulmány legfontosabb eredményei közé sorolható a diagnosztikai tévedés jelenlegi fogalmának (elsősorban büntetőjogi szempontú) meghatározása, objektív és szubjektív okainak bemutatása, és a diagnosztikai tévedés szerepének elemzése a foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűncselekmény gyanújával indult és folyó büntetőeljárásokban. A tanulmány következtetései a következők: határozottan el kell határolni a diagnosztikai tévedést a foglalkozási szabályszegéstől. Az első büntetőjogi értelemben nem gondatlan tévedésnek minősül, és bűncselekményt nem valósít meg, az utóbbi pedig egyéb feltételek mellett alkalmas arra, hogy az orvos büntetőjogi felelősségét kimondja a bíróság. A diagnosztikai tévedés is káros, veszélyes, emiatt kerülendő, de kívül esik a büntetőjogilag értékelt magatartások körén. A tanulmány az igazságügyi orvosszakértők szerepét is vizsgálja az orvosokkal szemben folyó büntetőeljárásokban, és rámutat a kiemelkedően fontos szerepükre a büntetőjogi felelősség megállapításában.  Kulcsszavak: diagnosztikai tévedés, foglalkozási szabályszegés, orvosi műhiba, társadalomra veszélyesség, bűnösség