Az orvostudományban egy közelmúltban bekövetkezett paradigmaváltás eredménye az úgynevezett evolúciós medicina kialakulása, amely a betegségek megértése és új kezelési módok kidolgozása céljából egy idősík mentén tanulmányozza a környezet és a biológiai jelenségek közötti kölcsönhatásokat. A kémiaiszer-használat evolúciós szemléletű tárgyalása során a dolgozat öt lépcsőn keresztül közelíti meg a kérdéskört. A biológiai szint segít a kémiai szerek és a biokémiai mechanizmusok interferenciájának és koevolúciójának megértésében, ezáltal mutatva be a kémiai szerek vonatkozásában a vulnerabilitást. A pszichológiai szint a viselkedés és annak változása felől közelít, a szer indukálta fals érzések következményeit is számba véve. A szociális, kulturális és civilizációs szintek az egyedek közötti kölcsönhatások, a kommunikáció és a csoportképzéssel járó előnyök, illetve az azokból származó újabb konfliktusok számbavételével a nem fizikai környezet hatásait veszi górcső alá. Az egyén szintjén történő integrációt a Zinberg-féle három pillér modell valósítja meg, míg a populáció szintű integrációra a szakirodalomban a megszaladás jelenségét ajánlják. A dolgozat ez utóbbit vitatja és inkább a civilizációs betegség fogalmát ajánlja a jelenség leírására. A korunkban tapasztalható kémiaiszer-használati járvány magyarázatára az általánosan ismertetett okok mellé a dolgozat két további, egymással összefüggő okot sorol fel: az időhöz és a spiritualitáshoz való viszony megváltozását. Emellett a dolgozat felveti, hogy vajon az epigenetika megjelenése az orvosi gondolkodásban a degeneracionizmus reneszánszát jelenti-e? A szerző végezetül arra a megállapításra jut, hogy a kémiaiszer-használat növekedésének különböző okai alapvetően a posztmodern korban felerősödött pszicho-szociális eltérés - például a környezeti változás sebessége, a társadalmi kontroll megváltozása, a társadalom elbizonytalanodása és szorongásszintjének növekedése, a szerhasználat szekularizációja - következményei. Ezért a probléma megoldásának kulcsa a technológiai fejlődés kínálta lehetőségek és az ember ebben játszott szerepének az újragondolása. Más szavakkal további paradigmaváltásra van szükség.  Kulcsszavak: addiktológia, evolúció, három pillér modell, megszaladás jelensége, civilizációs betegség, epigenetika, spirituakitás, pszicho-szociális eltérés elmélet