Összefoglaló tanulmányunk célja a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) fejlődéspszichopatológiai szempontú elemzése. Az evolúciós pszichopatológiai elméletek szerint az ADHD-val összefüggésbe hozott fenotípusok adaptívak lehettek a múltban, de a modern körülmények között már diszfunkcionálisak (össze-nem-illés elmélet). Az elméletet teljesgenom asszociációs vizsgálatok is támogatták. Az ADHD kialakulásához többféle fejlődési út vezethet (ekvifi nalitás), és az ADHD-val asszociálódó rizikótényezők más kimenetelekhez is vezethetnek (multifi nalitás). Az ADHD heritábilitása magas, etiológiáját tekintve azonban heterogén, multifaktoriális kórkép, kialakulásában szerepe van genetikai faktoroknak, gén-környezet interakcióknak, korrelációknak, és epigenetikai mechanizmusoknak is. Bár az ADHD magtünetei - a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás - minden életkorban azonosak, a tüneti kép és a komorbid profil jellegzetes életkorspecifikus mintázatot mutat. Az ADHD-t erős homotípusos kontinuitás jellemzi, a gyermekkori ADHD jelentős százalékban fennmarad a serdülő- és felnőttkorban, ami az élettartam-perspektíva (life-span perspective) fontosságát húzza alá. Az ADHD heterotípusos kontinuitást mutat mind az externalizáló, mind az internalizáló zavarok széles skálájával, a különböző fejlődési utak vizsgálata kiemelten fontos a maladaptív kimenetelek felismerésében és megelőzésében.  Kulcsszavak: figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar, ADHD, fejlődés, pszichopatológia