Háttér és célkitűzések: A halogató viselkedés kutatásában egyre hangsúlyosabb szerepet kap a maladaptív passzív halogatás és a hatékony stratégiaként alkalmazható aktív halogatás elkülönítése. Tanulmányunk célja a Choi és Moran (2009) által kidolgozott Aktív-Passzív Halogatás Kérdőív magyar változatának (Szabó, 2012) pszichometriai tesztelése volt. Módszer: Magyar egyetemi hallgatókból álló mintán (N = 843) ellenőriztük a kérdőív struktúráját, reliabilitását és kapcsolatát más pszichológiai tényezőkkel. Eredmények: A feltáró és megerősítő faktorelemzések alapján egy passzív és egy aktív halogatás alskála jelenik meg a korábbiakban használt ötfaktoros struktúrával szemben. Az alskálák belső megbízhatósága jónak tekinthető. Az aktív halogatás pozitív, míg a passzív halogatás negatív kapcsolatban áll az önértékeléssel és a tanulási énhatékonysággal. Az időperspektívát tekintve a passzív halogatás a múlt-negatív orientációval pozitív, míg a jövőorientációval negatív együtt járást mutat. A halogatásfaktorokon alapuló klaszterelemzés szerint kialakított csoportok között különbség van a tanulási eredmény tekintetében. A legeredményesebbek a nem halogatók csoportjába tartozók, őket követik az aktív és a passzív halogatók. Következtetések: Az eredmények alapján kapott nyolcitemes kérdőív alkalmas a klasszikus passzív halogatás, illetve az időnyomás-preferencia kapcsán kialakuló aktív halogatás elkülönítésére. Azonban az eredeti modellben használt további aktívhalogatás-típusok feltárására más eszközök kidolgozása szükséges.  Kulcsszavak: aktív halogatás, passzív halogatás, önértékelés, időperspektíva, tanulmányi eredmény