Elméleti háttér: Napjainkban egyre nagyobb hangsúly helyeződik az élet legkülönfélébb eseményeinek közlésére és megosztására az újmédia (web2.0) felületein. E felület lehet a szociális média, a fájl- vagy videómegosztó-oldalak valamelyike, vagy blog. Tanulmányom fókuszába a betegség- és kezelésdokumentáló írásokat emelem, és kiemelt figyelmet fordítok a narratológia és a közösségi feldolgozás lehetőségdimenzióinak bemutatására. A lélektan és kommunikáció tudomány interdiszciplináris elméleti bázisának továbbgondolásával e komplex kérdéskör elemzését végzem el. Cél: A kommunikáció és veszteségközzététel hagyományos rítusainak, valamint az újmédia (különös tekintettel a szociális média) felületein megjelenő betegségnapló közzétételének egymáshoz illeszthetőségét vizsgálom. Megválaszolandó kérdésem, hogy a betegségnaplókból mi épül be az újmédia keretrendszerébe, s hogyan alakulnak az interperszonális kapcsolatok, milyen szupportív gesztusokra számíthat a betegségnaplóját blogformában nyilvánossá tévő személy? Módszer: Mélyinterjúkat és dinamikus-nondirektív interjúkat vettem fel a blogírók jelentős részével kórházi osztályon, több adatközlővel pedig strukturált interjút (otthoni, rehabilitációs tartózkodása idején) vettem fel (n szumma = 27). Adatközlőim szocioökonómia státusza: arányos női-férfi megoszlás (14 nő, 13 férfi), 8 befejezett általános iskolától a MA/MSC szintig minden edukáltságú adatközlő megjelent, jellemzően főváros vagy főváros környéki lakhellyel rendelkeztek, és onkológiai betegséggel kezelték őket). Az általam "egyszerű véletlen mintavétellel" tüzetesebb elemzésre kiválasztott naplószövegek szerkesztettségét is vizsgálom grammatikai és szemantikai szempontból is. Eredmények: Az újmédiában való nyilvánossá tétel segítségével a lehetséges támogató gesztusokat, továbbá a terápiás írás lehetőségeit mutatom be, s a mindezt nemzetközi teoretikusok munkájával vetem össze. Úgy találtam, hogy a visszacsatolások (reagálások, kommentek, különböző emotikonokkal való válaszadás) révén a betegségélmény közösségi élménnyé válik, feltételezhető a közösségi együttérzés, támogatás jelenléte. Az újmédia színterein megjelenő közlések segítik az egyéni feldolgozást. Következtetések: A cikkben vázolt folyamatok szintetizálása és értelmezése a pszichológia- és kommunikációtudomány vonatkozó elméleteinek, valamint az új hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek fényében további összevetési lehetőségeket kínál. A terápiás naplóírás a blogger előnyére válik, és ez a folyamat további elemzésre érdemes.  Kulcsszavak: veszteségközzététel, betegségnapló, újmédia, web2.0