Jelen tanulmány célja a különböző emocionális tartalmú, társadalmi célú reklámok (TCR) hatékonyságának empirikus vizsgálata reklámvideók esetén. Társadalmi célú minden olyan marketingtevékenység, mely az egyének egészségét vagy a társadalmi jót célzó tudatosságot, pozitív attitűdöt, viselkedéses szándékot és viselkedést kíván kialakítani vagy fenntartani. A marketing egyik eszköze a reklám, mely számos csatornán nagy tömegeket ér el a meggyőzés érdekében. A komplex kérdőíves vizsgálatban 125 fő vett részt. A rekláminger- kategóriák a következőek voltak: erősen félelemkeltő, gyengén félelemkeltő, humoros és semleges reklámfilmek. A vizsgálat tárgya a kiváltott érzelmek, a releváns attitűdök és a megismerési szükséglet összefüggése a reklámok hatásosságával. A követező változókban mértük az indirekt hatásosságot: a reklám szubjektíven megítélt figyelemfelkeltő ereje, mennyire elgondolkodtató a vizsgálati személyek szerint, továbbá a megosztási szándék, valamint a reklámfelidézés. Az adatok alapján az intenzív emocionális töltetű (félelemkeltő vagy humoros) videófilmeket gyakrabban osztanák meg a befogadók. Az erős negatív érzelmeket kiváltó reklámfilmeket elgondolkodtatóbbnak ítélték; valamint többször idézték fel őket, mint a pozitív emocionális tartalmú vagy a semleges reklámokat. Az involváltság és a megismerési szükséglet szintén befolyásolja a reklámok hatásosságát. Összességében az indirekt hatásosságot tekintve úgy tűnik, hogy a társadalmi problémákat megragadó reklámfilmekben érdemes erős félelemkeltést alkalmazni. Azonban a különböző érdekeket megragadó TCR-ek esetén tartalmat tekintve más hangsúlyok célszerűek. Kulcsszavak: meggyőzés, reklám, társadalmi célú reklám, emocionális reklám, félelemkeltés, humor, érzelmek