Bevezetés: A vizsgálat célja a diszpozicionális halogatás és a halogatási típusok kutatása, valamint a halogató magatartás operatív mérése akadémiai környezetben. A halogatás gyakori és problematikus jelenség, ami indokolttá teszi ezen szokás minél átfogóbb, több aspektust lefedő tanulmányozását. A vizsgálat fő iránya a halogatás elterjedtségének és azon belül típusainak vizsgálata, illetve a diszpozicionális halogatásra vonatkozó, valamint a halogató magatartás operatív méréséből származó eredmények egybehangzóságának vizsgálata. Módszerek: A vizsgálatban 131 fő vett részt. A diszpozicionális halogatás vizsgálata a Lay-féle halogatás kérdőívvel zajlott; a Típusok a halogatásban kérdőívvel a különböző típusok elterjedtségének felmérése történt meg; továbbá operatív mérésre is sor került, melyet a papír alapú kérdőívek leadási határidejének megszabása tett lehetővé. A leadási határidő előtti estén, a határidőt további három nappal meghosszabbító üzenetet kaptak a résztvevők. Eredmények: Az empirikus vizsgálat alapján a minta 63%-áról mondható el, hogy súlyosabb halogatók. A halogatási típusokat tekintve a perfekcionista és a kríziskeltő halogatók voltak a leggyakoribbak. Pozitív összefüggés mutatkozott a diszpozicionális halogatás, valamint a halasztás operatív megnyilvánulása között. Következtetések: Az eredmények demonstrálják a halogatás gyakori előfordulását, valamint a diszpozicionális és az operatív megnyilvánulások közötti kapcsolatot. Ezen túl a perfekcionista és a kríziskeltő halogatási típusokra hívják fel a figyelmet.