Napjainkban a computerek segítségével megformált vizuális világ olyan perceptuális felületeket kínál, melyek valós és valótlan tartalmainak értékelése kisgyermekek és felnőttek számára egyaránt fokozott feladatot jelent. A tapasztalatoknak ellentmondó várakozások, irreális tartalmak egyre vonzóbbakká válnak fiatalok és felnőttek körében egyaránt. A mitikus valóságot közvetítő képernyők előtt töltött idő mennyisége növekvő tendenciát mutat. Az alternatív valóságok dömpingjében való tájékozódás szükségessé teszi felidézni azokat a lélektani valóságértelmezési kereteket, melyek egészséges és pszichopatológiai zavaroktól szenvedő személyek számára egyaránt navigációs pontokat nyújtanak nehéz helyzetek megoldásában, a képzelet és a valóság egybecsúszó élményeinek elhatárolásában. A szemlélet gyakran fogva tartja a gondolkodást. A kétrészesnek szánt összefoglaló első részét adjuk most közre, melyet egy következő számban az én és én-határok című fejezet követ. Mindkét részben, különösen a történeti részeket kiemelő elsőben, a mágikus és a mindennapi realitás kölcsönhatásait vizsgáljuk, elsősorban a pszichopatológiai jelenségek szempontjából.