A digitalizált információs források tömeges hálózati és globális szintű elérése jelentős mennyiségi és minőségi változást hozott az információkezelésben. Az információforrások hálózati kezelésének lehetősége minőségi megújulást jelent: nem csak meta-adatokkal, hanem hálózati adatkapcsolataikkal is jellemezhetjük az információs forrásokat az új típusú web technológia, a "data of web" és szemantikus web, valamint az "open linked data" fejlődési iránynak köszönhetően. A dinamikus, nyílt hálózati adatstruktúrák folyamatos bővüléssel és változó adatcsomópontokkal jelennek meg a globális hálózati helyeken, a "digital humanities" fejlődési irány kompetencia követelményeinek és az "adatspecialista" könyvtárosok tudásának fejlesztési igényének megfelelően. A hálózati szolgáltatásokban egyre intelligensebb és gyorsabb webes és közösségi média megoldások születnek, amely a "digital humanities" elveinek, a hálózattudománynak és a technológia fejlődésének folyamatos adaptálását jelenti - egyúttal a könyvtárak és a tudásgazdák partnerkapcsolatára, közös fejlesztési projektekre alapozva. Az információs hálók egy második, teremtett világként tükrözik a tudományok, a kulturális örökség és az oktatás jelenségeit. Az adatkapcsolatok felfedezésében, feltárásában és bővítésében a lehetséges teljességre kell törekedniük a könyvtáraknak és fel kell használniuk a technológiai, intézményi, partnerkapcsolati és humán tényezők fejlesztésének teljes arzenálját annak érdekében, hogy a hálózati információs "second life" valódi tükrözését biztosíthassák.