Bevezetés: A veszélyes környezeti ártalmak komoly következményeket okozhatnak. Célkitűzés: A szerzők citosztatikus kezelést végző kórházi nővérek (nők) körében folytattak gén- és immuntoxikológiai vizsgálatokat, és az eredményeket kontrollcsoporthoz hasonlították. Módszer: A vizsgálatban 642, citosztatikumexponált kórházi nővér és 262 kontrollszemély (nő) vett részt. A lymphocytákban meghatározták a kromoszómaaberrációk gyakoriságát, immunfenotípusát és aktiváltságát, valamint a neutrophil granulocytákban a reaktívoxigénintermedier-termelést. Eredmények: A citosztatikumexponáltak csoportjában 39, míg a kontrollcsoportban mindössze 3 pajzsmirigybeteggel találkoztak. Citosztatikumexponált pajzsmirigybetegeknél szignifikánsan gyakoribb volt a kromoszómaaberráció (3,69%), mint a pajzsmirigyeltérést nem mutató exponáltaknál (2,43%) és a kontrolloknál (pajzsmirigyeltérés nélküli kontrollszemélyeknél 1,60%, pajzsmirigybetegeknél 1,70%), emellett szignifikánsan emelkedett a helper, csökkent a citotoxikus T-lymphocyták és a transzferrinreceptort (CD71) expresszáló B-sejtek aránya a kontrollokhoz képest. A pajzsmirigyeltéréssel nem rendelkező citosztatikumexponáltakhoz képest a citosztatikumexponált pajzsmirigybetegekben szignifikánsan csökkent a B-sejtek és a CD71-et expresszáló T-sejtek aránya, valamint a reaktívoxigénintermedier-termelés. Következtetések: Az eredmények a pajzsmirigyeltéréseket mutató exponáltaknál fokozott gén- és immuntoxikológiai hatásokra utalnak a pajzsmirigyeltérésekkel nem rendelkező exponáltakhoz képest is, amelyek kóroki összefüggését jövőbeni kutatások hivatottak eldönteni.