A pozitron annihilációs élettartam spektroszkópia a "nukleáris szondás" anyagszerkezeti vizsgálati módszerek egyik széleskörűen alkalmazható eljárása. A módszer alapja az Einstein által felismert anyag-energia egyenértékűségi elv érvényesülése: az elektronok és a pozitronok részecske-antirészecske párként egymás kölcsönös megsemmisítése közben részecskeként eltűnnek, annihilálódnak, helyettük-belőlük azonban nagyenergiájú y-sugárzás keletkezik: a "részecske-állapot" átalakul "energia-állapottá". A keletkező sugárzás tulajdonságai összességükben pontosan megfelelnek az annihilációt megelőzően az elektron és pozitron megfelelő sajátságainak. Minthogy elektronok minden anyagban előfordulnak, ezért a pozitron-annihiláció jelensége bármiféle környezetben lejátszódik, ezért, mint módszerrel, minden lehetséges anyagtípus (kristályos és amorf, szerves és szervetlen, élő és élettelen) tanulmányozható. A dolgozat áttekintést nyújt a módszer elméleti fizikai hátteréről, a mérések gyakorlati megvalósításának és kiértékelésének módszereiről, korlátairól, valamint összefoglalja a közelmúltban megjelent gyógyszerészeti alkalmazásokat is.