Háttér és célkitűzések: A tanulási folyamatok és emléknyomok kialakításában alapvető fontosságú a halántéklebenyben található archicortikális struktúra, a hippocampus szerepe. Az emberi agykéreg fejlődése során a hippocampus szerkezeti differenciálódása nagyon korán, már középterhesség körül megfigyelhető, ennek ellenére születéskor még korántsem tekinthető a struktúra sem morfológiailag, sem funkcionálisan érettnek. A dolgozat célja azoknak a hippocampusban születés után sejtszinten zajló folyamatoknak a bemutatása, amelyek a tanulás és memóriaképzés szempontjából jelentősek. Az áttekintés módszertana: A munka az emberi hippocampus posztnatális fejlődését, ezen belül is a hippocampus fő bemenetét fogadó és feldolgozó gyrus dentatus principális sejtek, a szemcsesejtek születés utáni képződését, valamint neurokémiai érését tárgyalja. Emellett a szemcsesejtek működését szabályozó neuronok (mohasejtek, kosársejtek) érésével és szinaptikus kapcsolatainak fejlődésével, valamint a hippocampusban található axonok myelinizációjával foglalkozunk. Főbb eredmények: Saját és mások munkája alapján egyértelmű a hippocampus és ezen belül a gyrus dentatus születés után hosszan tartó sejtszintű fejlődése. A tárgyalt morfológiai eredmények egybecsengenek a gyermekekre kidolgozott hippocampusfüggő memóriatesztek eredményeivel, melyek felnőttekre jellemző profizmussal történő megoldása nyolcéves kor körül figyelhető meg. Következtetések: A hippocampus memóriaképzés szempontjából kulcsfontosságú sejtjeinek, és ezek kapcsolatainak hosszan, évekig tartó posztnatális fejlődése a struktúra hosszan tartó fokozott plaszticitását is jelenti. Ez egyrészt a hippocampust és kapcsolatrendszerét érintő sérülés, zavar és az ezzel kapcsolatos intervenció és gyógypedagógiai megsegítés miatt fontos, másrészt a fejlődő idegrendszert érő korai, a korábbi évtizedekhez képest újonnan megjelent, a digitális stimulusok hosszú távú hatása kapcsán is figyelemre méltó.  Kulcsszavak: tanulás, memória, születés utáni érés, hippocampus, idegsejtek