Bevezetés: Az Usher-kór autoszomális recesszív módon öröklődő betegség, amely szemészeti szempontból szindrómás retinitis pigmentosa képében manifesztálódik. Az Usher-szindrómának három fő típusa ismert. A látásromlás mellett a halláscsökkenés a jellemző tünet, amely az I. típusban, csecsemőkorban, a II. típusban kisiskoláskor körül jelenik meg. A III. típusában a hallás- és látásromlás mellett egyensúlyprobléma fordul elő. A II. típusban a látótér jelentős beszűkülése általában a húszas években alakul ki, amelyet a színlátás és a centrális látás megromlása követ. A betegség kialakulásának hátterében az ADGRV1, USH2A, és a WHRN gének biallélikus mutációi ismertek. Célunk a hallásromlással és retinitis pigmentosára jellemző tünetekkel jelentkező betegek részletes szemészeti funkcionális és eszközös vizsgálata, valamint genotipizálása volt. Anyag és módszer: A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján működő szemészeti genetikai szakrendelésen jelentkező betegek közül 2 férfit és 2 nőbeteget vizsgáltunk standard szemészeti vizsgálómódszerekkel és multimodális képalkotókkal. A jellemző klinikai képet mutató páciensek genotipizálása új generációs szekvenálással (NGS, Illumina NextSeq készülék, Usher Targeted Gene Panel), a variánsok validálása Sanger-szekvenálással történt. Eredmények: A vizsgálatban 4 Usher-szindróma II-es típusában szenvedő beteget sikerült identifikálni, minden esetben az USH2A gén biallélikus mutációi igazolódtak. Következtetés: A részletes klinikai, képalkotó és elektrofiziológiai vizsgálatokkal, illetve a genotipizálás elvégzésével mind a fenotípus, mind a genotípus dokumentálása megtörtént. Megfigyeltük, hogy a súlyos fenotípus hátterében a DNS-szekvencia hosszának megváltozásával járó mutációk állnak. Kulcsszavak: Usher, genotípus, fenotípus, OCT, FAF