Kutatásunk célja különböző chipsek akrilamid-tartalmának, valamint az akrilamid felvétele szempontjából kockázatosnak ítélt élelmiszerek/ételek fogyasztási gyakoriságának, rizikóismeretének vizsgálata volt 18-55 éveseknél. Huszonöt, kiskereskedelemben elérhető hüvelyes-, gabona- és zöldségchips akrilamid-tartalmát vizsgáltuk folyadékkromatográfiás-tömegspektrometriás módszerrel. Saját szerkesztésű, online önkitöltős kérdőívvel (n = 170) mértük fel az akrilamid ismeretét, a chipsek fogyasztási hajlandóságát és gyakoriságát, valamint a konyhatechnológiai szokásokat. Számottevő akrilamid-tartalmat mértünk a zabchips (1830 pg/kg), a sárgarépachips (1070 pg/kg), három zöldségkeverékchip's (1190/1450/2010 pg/kg) és egy édesburgonyachips (3810 pg/kg) esetében, s ezek az értékek szignifikánsan (p<0,001) nagyobbak voltak a burgonyachips referenciaértékénél (750 pg/kg). A nők nagyobb arányban fogyasztottak lencse- (p = 0.031) és zöldségkeverékchipset (p = 0,035). A jobb anyagi helyzetűek gyakrabban illesztették étrendjükbe a céklachipset (p = 0,021), míg a diétázók a puffasztott rizschipset (p = 0.030). Mérésünk során több esetben nagy akrilamid-tartalmat találtunk. Az általunk vizsgált chipseket kitöltőink többsége nem fogyasztotta, így az ezekből származó feltételezett akrilamid-expozíció nem számottevő.  Kulcsszavak: akrilamid, zöldségchipsek, fogyasztási gyakoriság