A borderline személyiségzavar a fejlődéspszichopatológia tükrében A borderline személyiségzavar (borderline personality disorder, BPD) gyakorisága a pszichiátriai ellátásban meglehetősen magas. Gyakorisága ellenére aluldiagnosztizált kórkép. A megfelelő diagnózishoz elkerülhetetlen a BPD kialakulásában szerepet játszó tényezők alapos ismerete. Jelen tanulmány fő célja a borderline személyiségzavar fejlődéspszichopatológiai elemzése, amely magában foglalja a genetikai és környezeti etiológiai faktorok áttekintését, az evolúciós perspektíva funkcionalista megközelítésének bemutatását, valamint a borderline tünetek életkori specifi kumainak áttekintését. A legfrissebb kutatási eredmények szerint a BPD kialakulásáért neurobiológiai és pszichoszociális faktorok mellett a genetikai vulnerábilitás tehető felelőssé. Pszichoszociális hátterét tekintve a gyermekkori traumatizáció, az anya pszichés betegsége, a maladaptív nevelési stílus, ezek nyomán kialakuló bizonytalan vagy dezorganizált kötődési stílus, valamint a diszfunkcionális szülőgyermek kapcsolat tárható fel. A neurobiológiai háttér tekintetében a hipotalamo-hipofízismellékvese tengely, a neurotranszmisszió, az endogén opioid rendszer, a neuroplaszticitás változásai játszanak kiemelt szerepet, melyek fejlődésére a gyermekkori traumatikus eseményeknek is hatása van. A képalkotó vizsgálatok alapján a limbikus rendszer (hippokampusz, amigdala) és a frontális kéreg eltérései emelhetőek ki, mely területek a stressz-válaszban, a kognícióban, a memóriafunkciókban és az érzelemszabályozásban is részt vesznek. A korai fejlődési folyamatok szintén fontos szerepet játszhatnak a zavar kialakulásában, hiszen a terhesség alatti depresszió vagy fokozott stressz befolyásolja az anyai gondoskodás minőségét, és epigenetikai mechanizmusokon keresztül hathat a génexpresszióra is. A gén-környezet interakció tekintetében a gyermek impulzív jellemvonásai és az érvénytelenítő családi környezet kölcsönhatása emelhető ki, melyek az érzelemszabályozás zavarához vezethetnek. A BPD tüneteinek fennmaradása evolúciós szempontból több ponton alátámasztást nyert. Az elhagyatástól való rettegés a kirekesztettség elővételezése és annak elkerülésére tett maladaptív megoldási kísérletek alapján magyarázható. A fejlődéspszichopatológiai elemzés hozzájárul a borderline személyiségzavar hátterének jobb megértésén keresztül a hatékony prevenciós és intervenciós eszközök kidolgozásához. A prognózis tekintetében a hatékony kezelések következtében mérséklődhetnek a tünetek, így a betegek nagy arányánál javulás érhető el. Kulcsszavak: borderline személyiségzavar, fejlődéspszichopatológia, genetika, evolúció, terápia