Elméleti háttér: A pedagógushivatás a leginkább stresszel telített foglalkozások között található, még a segítő hivatásúakat tekintve is. A kiégés tünetegyüttes előfordulása gyakori a pedagógusok között, amely nagy kihívást jelent, mivel számos negatív következménye lehet, mint az egészségügyi problémák, pl. a depresszió, és a munkával való elégedetlenség. Cél: Jelen tanulmány célja az volt, hogy a kiégés és egyéb az egészséggel összefüggő jelenség (pl. pszichoszomatikus tünetek, egészségmagatartás, egészség önértékelése) szerepét vizsgáljuk a magyar pedagógusok élettel való elégedettségében, amely a szubjektív jóllét egyik mutatója. Módszer: Az adatgyűjtés magyar pedagógusok (n = 2068, 23-74 év közöttiek, átlagéletkor = 48,1 év, SD = 8,9 év; 83,5%-uk nő) körében történt 2016-2017 között. A kiégés mérése a Maslach Kiégés Kérdőív pedagógus változatának segítségével történt. A kérdőív tartalmazott kérdéseket az élettel való elégedettségről, a pszichoszomatikus tünetekről és egyéb, egészséggel kapcsolatos témakörökről. Eredmények: Az adatok megerősítették, hogy a kiégés létező probléma a magyar pedagógusok körében. Különösen a fiatal és férfi pedagógusok vannak veszélyben, ami azzal magyarázható, hogy nem rendelkeznek megfelelő rutinnal e problémák megoldásához. A kiégés alskálái közül a teljesítménycsökkenés (ß = -0,21; p < 0,001), és az érzelmi kimerültség (ß = -0,18; p < 0,001) játszanak szerepet az élettel való elégedettségben. Az élettel való elégedettség szintén összefüggést mutatott a pszichoszomatikus tünetekkel (ß = -0,14; p < 0,001) és a saját egészség értékelésével (ß = 0,12; p < 0,001). Az egészséggel kapcsolatos változók tehát hozzájárultak az élettel való elégedettséghez is. Következtetések: Az eredmények azt mutatják, hogy a kiégés megelőzéséhez nagy szükség lenne intervenciós programokra mind egyéni, mind pedig szervezeti szinten.  Kulcsszavak: kiégés, élettel való elégedettség, pedagógusok, egészségmagatartás, pszichoszomatikus tünetek