Bevezetés: A vallásfüggőség újfajta függőség a viselkedési addikciók sorában, ami a vallásgyakorlás patológiássá válását jelenti. Célkitűzés: A szerzők választ kerestek az alábbi kérdésekre: A vallásfüggőség megjelenik-e serdülőkorban, együtt járhat-e más addikciókkal, illetve hogyan hat az egyén pszichés jóllétére? Módszer: A vallási addikcióra egy rövid szűrő kérdőívet vettek fel serdülők (N = 656; átlagéletkor = 16,5 év; 49,2%-uk lány) körében. A szerhasználat (havi és életprevalencia) mellett mérték a pszichés jóllét (például depresszió, agresszió, optimizmus) változóit is. Eredmények: A serdülők körében a vallásosság szintje viszonylag alacsony volt. A minta közel 1%-a jellemezhető vallásfüggőként, valamint további 16,2% tartozott a veszélyeztetett szimptomatikus csoportba, míg 83% tünetmentes volt. A vallásfüggők szignifikánsan vallásosabbnak tartják magukat, a vallás szerepét fontosabbnak tartják, többször imádkoznak és járnak templomba. A vallásfüggőség főként az amfetamin használatával függ össze; alacsonyabb körükben az agresszió szintje, emellett pedig magasabb a vallási jóllét. Következtetések: A vallásosság kiváltképpen bonyolult jelenség, ezért fontos feltárni, hogy a vallásosság mely szintjei funkcionálnak egészségvédő, és melyek egészségkárosító módon.