A széleskörű és folyamatosan bővülő antidepresszívum "fegyvertár", valamint a depresszió intenzív kutatása ellenére a súlyos, rekurrens hangulatzavarok, illetve az antidepresszívum-rezisztens hangulatbetegségek kezelése nem kellőképpen megoldott. Jelen összefoglalóban megkísérelünk áttekintést nyújtani azon eredményekről, melyek alátámasztják a glutamáterg neurotranszmisszió súlyos hangulatzavarokban feltételezett szerepét, és ezáltal olyan terápiás lehetőségek számára nyitnak utat, melyek a glutamáterg rendszer normális működésének helyreállítását célozzák, mindenekelőtt az N-metil-d-aszpartát (NMDA) receptorok révén. A hangsúlyt tehát az egyik legígéretesebb terápiás lehetőségre, az NMDA-receptorok modulátoraira helyezzük, beleértve a kompetitív NMDA-antagonistákat, a glicin kötőhely parciális antagonistáit és az ioncsatorna blokkolókat: a nagy és kis affinitású nem kompetitív NMDA-receptor antagonistákat. A glutamáterg rendszert specifikusan moduláló terápiák, főként a kis affinitású nem kompetitív NMDA-antagonisták, így az amantadin, vagy annak származéka, a memantin, melyek klinikailag jól tolerálható, más kórképekben és indikációkban már alkalmazott készítmények, igen ígéretesnek tűnnek a súlyos, rekurrens, illetve refrakter hangulatzavarok kezelésében, mint új típusú és hatékony(abb) antidepresszívumok.