A kronobiológiai zavarok szinte minden pszichiátriai betegség oki vagy következményes, patoplasztikus tényezőjeként szerepelnek, de különösen az affektív- és alvászavarok tekintetében jelentenek súlyos problémát. Jelen összefoglaló a kronobiológiai kutatások legújabb klinikai vonatkozásait mutatja be a depresszió neurobiológiája és farmakoterápiája szempontjából. A humán működéseket, életünket meghatározó különböző hosszúságú, cirkadián, ultradián, szezonális stb. biológiai ritmusok szabályozásáért szubcelluláris, celluláris, neurohumorális és neuroimmunológiai biológiai órák és óra rendszerek összehangolt hierarchikus működése szükséges, melyeket a molekuláris szabályozás szintjén az óra gének, neurohumorális szinten pedig a suprachiasmatikus mag (SCM) által termelt melatonin hangol össze, de a biológiai szabályzók mellett a szociális interakciók reguláló hatása is meghatározó jellegű. Az SCM pacemaker központjai a szerotoninerg raphe magokból is kapnak efferenseket és szerepük bizonyított a stresszválasz és a neuroimmunológiai működések regulálásában. Az affektív zavarok különböző formáiban a kronobiológiai deszinkronizáció mértéke és iránya teljesen eltérő lehet és ennek megfelelően eltérő kronoterápiás intervenciókat igényelhetnek. A deszinkronizáció legkönnyebben észrevehető jele az alvászavar, ez azonban csak a jéghegy csúcsa, amely mögött számos más élettani paraméter kóros megváltozása áll. A melatonin szérum szintjeinek változása sajátos, életkorra, nemre és bizonyos neuropszichiátriai betegségekre jellemző profilt mutat. A melatonin receptorok szintetikus és természetes agonistái mint kronobiotikumok használatosak. A MT1, MT2 agonista és 5HT2c antagonista agomelatin elsősorban antidepreszszív hatással rendelkezik és fő támadáspontja a depresszióban felborult cirkadián ritmus helyreállítása. A nem farmakológiai intervenciók közül az alvásmegvonás, fényterápia és a szociális ritmusterápiák különböző formái és kombinációi nyújthatnak kezelési alternatívát.