Bevezetés: A szociális szorongás prevenciója önmagában és a komorbid megbetegedések megelőzése szempontjából is kulcsfontosságú. Jelen kutatásban a szubklinikai mértéku szociális szorongást egy korábban kevéssé kutatott szempontból, a környezeti önszabályozási stratégiákkal való összefüggéseiben vizsgáljuk. A környezeti önszabályozási folyamatok leírására a kedvenc helyek elméletét használjuk fel. A kutatás célja annak megállapítása, hogy a szubklinikai szintu szociális szorongás mértéke milyen összefüggésben áll a kedvenc helyeken megvalósuló környezeti önszabályozási folyamatokkal. Módszerek: A kutatásban 483 felnőtt, klinikai értelemben egészséges személy - 329 nő (68,11%) és 154 férfi (31,88%) - online kérdőíves felmérését végeztük el. A válaszadók szociális szorongását a Félelem a Negatív Megítéléstől Kérdőívvel (FÉLNE-8), míg a környezeti önszabályozási stratégiákat a Kedvenc Helyek Kérdőívvel mértük fel. Eredmények: A szociális szorongás mértéke együttjárást mutatott a kedvenc helyek pozitív és negatív érzelmi állapotokban való felkeresésével, valamint a kedvenc helyen tapasztalt feltöltő és distressz élmények mértékével is. Az emelkedett szociális szorongással jellemezhető almintán belül továbbá jellemzőbb volt az a mintázat, hogy a kedvenc hely felkeresése elsősorban a negatív élmények szabályozása révén segíti a személyt érzelmi egyensúlya visszanyerésében. Nem találtunk viszont összefüggést a kedvenc hely típusa (pl. lakóhely, természetes hely) és a személy szociális szorongásának szintje között. Következtetés: A kutatás rávilágít arra, hogy a szubklinikai szintu szociális szorongással jellemezhető személyek különösen aktívan használják érzelmi egyensúlyuk megteremtésére a környezeti önszabályozás folyamatait. A prevencióban és a klinikai gyakorlatban érdemes figyelemmel kísérni a környezeti önszabályozási folyamatokat is, kiemelten a helyhasználattal összefüggő szokásokat és az ezekkel kapcsolatos igények támogatását.  Kulcsszavak: szociális szorongás, környezeti önszabályozás, szubklinikai állapotok, prevenció