A parodontitis bakteriális fertőzés eredménye és a szövetpusztulás túlnyomó része a baktériumokkal szemben fellépő természetes vagy adaptív immunválasz mellékterméke. Ennélfogva minden olyan genetikai variáció, amely a szövetpusztulásban szerepet játszó immunológiai folyamatokat befolyásolja, magyarázatot adhat a bakteriális biofilmre adott igen eltérő individuális válaszokra. Bizonyos genetikai variánsok az egyént különösen fogékonnyá tehetik abnormális vagy különösen pusztító gyulladásos válaszreakciók kifejlődésére. Az egy báziscserével járó, ún. "single nucleotide polymorphismus" a leggyakoribb változat. Utóbbi években nagyon sok közlemény jelent meg, amely alátámasztani látszott, hogy a genetikai variációk meghatározók az adott egyén fogágybetegségének kialakulásában illetve annak progressziójában. A jelen irodalmi összefoglalás áttekintést kíván nyújtani az egy bázispár vagy kompozit polimorfizmusoknak a PMN leukocyták funkciójára, az immun-receptorok működésére, a gyulladásos sejtek lymphokin-termelésére és bizonyos strukturális fehérjék szintézisére gyakorolt hatásáról. Továbbiakban tárgyalja a destruktív fogágybetegség etnikai hátteréről nyert ismereteket, miután Kornman nagy jelentőségű közleménye szerint szoros összefüggés van bizonyos IL-1 genotípus és a parodontitis súlyossága között, a gyulladásos citokinek genetikai kutatása került az érdeklődés középpontjába. Az ezen a területen folytatott igen kiterjedt kutatás és a megjelent nagyszámú publikációk ellenére a tanulmányozott gének és a parodontitis súlyossága közötti összefüggések egyre ellentmondásosabbaknak látszanak. Bizonyos kimutatott összefüggés erősen függ az etnikumtól és a nemi hovatartozástól, és sok korábban igazoltnak vélt összefüggést későbbiekben mások nem tudták megerősíteni.