Bevezetés: Az 1994-ben felfedezett Leiden-mutáció, amely az V-ös faktor aktivált protein C-vel (APC) szembeni rezisztenciája, a veleszületett thrombophilia leggyakoribb formája, amelynek legismertebb kedvezőtlen következménye a mélyvénás trombózis, s ezáltal a tüdőembólia fokozott kockázata. Számos belgyógyászati megbetegedésről (pl.: Crohn-betegség), valamint reproduktív működészavarról (p1.: meddőség, korai vetélés, méhen belüli elhalás, preeclampsia, retardatio, abruptio placentae) bizonyosodott be, hogy a mutációt hordozók körében gyakoribb előfordulással kell számolni. Célkitűzés: Vizsgáltuk, hogy a közel 30.000 évvel ezelőtt kialakult mutáció, populációs szinten miként maradhatott fenn ilyen magas gyakorisággal, továbbá létezik-e olyan, a hordozók számára biológiai előnyt jelentő körülmény, mint pl.: a sarlósejtes vérszegénységben a maláriával szembeni csökkent fogékonyság. Vizsgált betegek és módszer: A DEOEC Női Klinika adatbázisából, valamint kórlapi dokumentáció áttanulmányozásával kigyűjtöttük a 2000 és 2010 között császármetszéssel szült azon betegeket, akiknél megtörtént az APC-rezisztencia vizsgálata. A 341 APC-érzékeny és a 43 APC-rezisztens szülőnő biometriai adatain túlmenően vizsgáltuk a terhességek kimenetelét, valamint az elvégzett császármetszés körülményeit, különös tekintettel a vérvesztés mennyiségére, valamint az újszülött születési paramétereit. Az APC-rezisztens és APC-érzékeny populáció kategorikus változóinak összehasonlítására x=-próbát, míg a folytonos változókéra t-próbát végeztünk. Eredmények: A műtéti vérveszteséget befolyásoló körülmények, a szülőnők átlagéletkora (29,8 vs. 29,3, p=0,51), testméreteik (BMI=29,7 kg/m2 vs. 29,1 kg/m2, p=0,51), terhességek hossza (37,6 hét vs. 37,8 hét, p=0,61), és az újszülöttek súlya (2970 g vs. 3107 g, p=0,32) nem különbözött a vizsgált csoportokban. A műtéti vérveszteséget teoretikusan fokozó LMWH-profilaxis gyakorisága a várakozásnak megfelelően gyakoribb volt az APC-rezisztensek között (22/43, 12/341, p=0,0001). A két csoport átlagos preoperatív hemoglobinszintje azonos volt (121,0 g/L vs. 121,9 g/L, p=0,69). Mindezek ellenére az APC-rezisztensek posztoperatív hemoglobinszintje lényegesen magasabbnak mutatkozott, mint az APC-érzékenyeké (117,2 g/L vs. 104,2 g/L, p=0,01). Következtetés: Eredményeink alapján populációs szinten igazolható, hogy az APC-rezisztens szülőnők császármetszéses szülési vérvesztesége kevesebb, mint az APC-érzékenyeké.