A tüdőrákok kezelésében alkalmazott kemoterápiáknak kevéssé ismert a szöveti biomarkerekre gyakorolt hatása. Vizsgálataink során a prediktív értékkel bíró ERCC1-expresszió változását tanulmányoztuk neoadjuváns kemoterápiában részesült betegek tumorszövetmintáin. Összesen 25 nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő beteg (15 férfi, 10 nő) platinabázisú kemoterápia előtti és utáni tumorszövetének (14 laphámrák és 11 adenocarcinoma) ERCC1-proteinexpresszióját vizsgáltuk immunhisztokémiai módszerrel. Meghatároztuk az ERCC1-et expresszáló tumorsejtek gyakoriságát (0-100%) és az expresszió intenzitását (0-3), majd a két érték szorzatából képzett pontszám (0-300) alapján végeztünk összehasonlítást. A 14 laphámrák közül 13 esetben találtunk ERCC1-pozitivitást, ebből 4 esetben a kemoterápia hatására ERCC1-negatívvá vált a tumorminta, 8 esetben pedig csökkent az expresszió mértéke. A 11 adenocarcinomából 10 volt ERCC1-pozitív, melyből 6 a kemoterápiát követően negatívvá vált és 4-ben csökkent az expresszió. A pontszámértékek összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a markervesztés jóval kifejezettebb volt adenocarcinomák és nőbetegek esetében. Eredményeink arra utalnak, hogy a platinabázisú kemoterápia hatására csökken a tumorszövet ERCC1-expressziója, ami jelentheti agresszívebb fenotípusú tumorsejtek szelekcióját. E megfigyelés jelentőséggel bírhat a nem-kissejtes tüdőrákok kezelésének tervezésében.