A referátum a hepatitis C-vírus (HCV) patogenezisében érintett genetikai polimorfizmusokat tárgyalja, amelyek meghatározhatják a fertőzés kimenetelét. Ezen a téren korábban már a fő hisztokompatibilitási komplex alléleknek, másrészt különböző citokingén-variánsoknak a szerepét is vizsgálták. Újabban a teljesgenomtársulás-tanulmány és a célzott, egy nukleotidot érintő polimorfizmus (SNP) analízise révén az interleukin-28B (IL-28B) gén promoterrégiójában lokalizáltak egy olyan variánst, amely szoros kapcsolatot mutat a HCV eliminációjával és amely krónikus C hepatitisben a terápiás válasz legfontosabb kezelés előtti prediktorának bizonyult. Az elmúlt évben az inozin-trifoszfatáz (ITPA) hiányához vezető két génvariánsról pedig azt igazolták, hogy védőhatású a ribavirin okozta hemolitikus anaemiával szemben idült HCV-fertőzés antivirális kezelése alatt.