Célkitűzés: Az artériás érrendszerben létrejövő korai funkcionális eltérések vizsgálata a korszerű noninvazív kardiológiai diagnosztika egyik nagy kihívása. A hipertrófiás cardiomyopathia (HCM) egy genetikailag öröklődő, eltérő lefolyású és kimenetelű megbetegedés, amely a szarkomer gének mutációi következtében alakulhat ki, és más okkal nem magyarázható balkamra-hipertrófiát okoz. A HCM-hez gyakran társulnak érrendszeri elváltozások, mint a mikrovaszkuláris és/vagy perifériás endotheliális diszfunkció. Jelen tanulmány célja az aorta ascendens tágulékonyságának vizsgálata volt echokardiográfia segítségével HCM-ben. Betegek és módszerek: A vizsgálatba 20 HCM-ben szenvedő beteget vontunk be, amelynek diagnózisát az elérhető guideline-ok alapján állítottuk fel. Eredményeiket 20, kor, nem és rizkófaktor szempontjából egyeztetett kontrollcsoporthoz hasonlítottuk. Echokardiográfia során parasternalis hossztengelyi metszetben az aorta ascendens szisztolés és diasztolés átmérőjét M-mód segítségével mértük, majd a bal felkaron mért vérnyomásértékek birtokában az alábbi tágulékonysági paramétereket számítottuk: aortic strain, distensibility és stiffness index. Eredmények: Az aortic stiffness index értéke emelkedettnek [19,2+-17,7 vs. 6,03+-2,38, p <0,05], míg az aortic strain [0,056+-0,048 vs. 0,093+-0,034, p<0,05] és aortic distensibility [1,63+-1,25 vs. 2,77+-1,16 cm2/dynes 10-6, p<0,05] csökkentnek bizonyult a HCM-es betegekben a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Következtetés: Az echokardiográfia segítségével számított aorta tágulékonysági paraméterek HCM fennállása esetén szignifikáns eltéréseket mutatnak a kontrollesetek értékeihez képest.