A kártérítési (és a felelősségbiztosítással összefüggő szerződési) jog hagyományosan számos, ún. okozatossági elméletet ismer, melyekkel különböző módokon közelíthető meg a károkozáshoz vezető vagy abban közrejátszó tényezők tényleges szerepe, és a károsodás időpontja, melyeknek a jogi felelősség megítélésénél nagy jelentősége van. Ha a különböző kórállapotokat, betegségeket, egészségkárosodásokat tekintjük ilyen a manifesztációs teória, mely a betegség megjelenését, "kitörését" tekinti mérvadónak. A behatási teória az egész időszakra figyelemmel van, mely alatt az adott kóroki tényező szerepet játszott az egészségkárosodás kialakulásában. Az aktuális károsodási nézet a manifesztációs elméletre hasonlít, azonban azt az időpontot keresi, amikor a károsító behatás olyan intenzívvé vált, hogy annak már kárkövetkezményei vannak. Végül a folyamatos károsodási elmélet szerint valamennyi egymás mellett vagy egymás után ható károsító tényezőnek relevanciája van a kár bekövetkezéséért való felelősség megítélésében.