A történelmi szövegek strukturális-kompozíciós elemzése révén feltárhatók a nemzeti identitás és a csoportközi kapcsolatok pszichológiai minőségei (László, 2005). Ezek az elbeszélések a történések tényszerű leírásán túlmenően az eseményeket sajátos narratív perspektívában ábrázolják. Az elbeszélésben megjelenő szereplők kognitív tudattartalmainak megjelenítése nem csupán a csoportközi kapcsolatok és konfliktusok reprezentációit közvetíti, de a perspektívafelvétel elősegítése révén a saját csoport esetében identitást közvetítenek, míg a külső csoport esetében szerepet játszanak az észlelt csoportközi konfliktus csökkentésében. Kísérleti helyzetben számos kutatás bizonyította a perspektívafelvétel szerepét a pozitív csoportközi attitűd kialakításában, a perspektívafelvétel által kiváltott empátia és a szituatív cselekvésmagyarázatok közvetítése révén (Jones és Nisbett, 1971; Regan és Totten,1975; Galinsky és Moscowitz, 2000; Vescio és mtsai, 2003). Az első vizsgálatunkban kilenc magyar történelmi eseményt elemeztünk a kognitív állapotok csoportközi eloszlása szempontjából, történelemtankönyvek és néphistóriai szövegek összehasonlításában. Az eredmények azt mutatják, hogy míg a történelemtankönyvek a nemzeti történelemben megjelenő negatív eseményeket igyekeznek több szempontból - a külső csoport nézőpontjából is - megközelíteni, serkentve a kölcsönös perspektívafelvételt, ezáltal csökkentve az észlelt csoportközi konfliktust, a néphistóriai szövegekben szignifikánsan gyakrabban jelentek meg a külső csoport szereplőinek kognitív állapotai. Második vizsgálatunkban megvizsgáltuk a kognitív állapotok propozicionális tartalmának pszichológiai jelentését. Az eredményekből kitűnik, hogy a kognitív állapotok gyakorisága mellett a propozicionális tartalmuk valenciája nagymértékben befolyásolja az észlelt felelősséget. Ez utóbbi eredmény magyarázattal szolgál a külső csoportok kognitív állapotainak magas gyakoriságára az első vizsgálat néphistóriai szövegeiben.